Varsói német ellenes felkelés 63 napja és a Magyar katonák

Varsói felkelés 63 napja és a Magyar katonák

 

A varsói németellenes felkelés 

(1944. augusztus 1. – 1944. október 2.)




Összeállította/Szerkesztette: Borsi Miklós


Forrás: Arcanum
            Internet
            Wikipedia

A londoni lengyel emigráns kormány utasítására a lengyel főváros önerőből való felszabadítása céljából a Honi Hadsereg (Armija Krajowa, AK) készült fel a megszálló németek ellen indított fegyveres támadás megindítására.
A varsói felkelés máig is a második világháború egyik legtisztázatlanabb és legvitatottabb eseménye.

A lengyel főváros előterében a szovjet csapatokkal harcoló német 9. hadsereg parancsnokságához július 26-tól futottak be hírek egy jelentősebb arcvonal mögötti felkelés kirobbanásának lehetőségéről.
 Varsóban ekkor a német szárazföldi haderő alakulatai közül – helyőrségi alakulatként – a 4. gránátos-ezred, a Varsói Őr- és Riadóezred, a 996., 997., és 998. területvédelmi zászlóalj, a 225. kiképző gránátos-század, a 146. gépkocsizó táboricsendőr-század, a 146. építő utászzászlóalj, a 475. páncélromboló-század és a 743/2. páncélvadász-század állomásozott. Ezek az erők Reiner Stahel altábornagy, Varsó városparancsnokának alárendeltségébe tartoztak. A helyi SS- és rendőrparancsnoknak, Geibel SS-Gruppenführernek alárendeltségében további 12 rendőr-zászlóalj tartózkodott a városban. A nehézfegyverzettel is rendelkező német helyőrség mintegy 14 ezer főt számlált.

1944. július 29-én a szovjet tüzérség lőni kezdte Varsó Praga nevű elővárosát. Este a moszkvai rádió lengyel nyelvű adásában a varsói lakosságot és a lengyel fegyveres erőket a németek elleni felkelésre szólították fel: “Varsóiak, a szabadság a Ti kezetekben van! Lengyelek, fegyverbe! Nincs veszteni való idő!”

Annak hírére, hogy szovjet harckocsi-csapatok nyomultak be Varsó elővárosába, Pragába, gróf Tadeusz Bór-Komorowsky tábornok, a Honi Hadsereg főparancsnoka augusztus 1-jén 17 órakor parancsot adott az előkészített varsói felkelés kirobbantására.




Bór-Komorowsky az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének lovastisztje volt. Az 1939-es lengyel hadjáratban egy lovasdandárt vezényelt, majd megmaradt katonáival földalatti ellenállási csoportot hozott létre.
A németek által letartóztatott Stefan Rowecki tábornoktól 1943. június 30-án vette át a Honi Hadsereg vezetését.




A Honi Hadsereg 1944 nyarán 6500 szakaszba szervezve körülbelül 250 ezer tagot számlált, azonban csak 12 százalékuk volt könnyűfegyverzettel felszerelve. A Honi Hadsereg létszáma Varsóban a felkelés kitörésekor 40–50 ezer fő volt, de több tízezer helyi lakos is csatlakozott hozzájuk.

A lengyelek legfontosabb célja a Visztulán átvezető két híd birtokbavétele volt.
Három nap alatt a felkelők, akik zsákmányolt német aknavetőkkel, 2 cm-es légvédelmi gépágyúkkal és páncélöklökkel is rendelkeztek, ellenőrzésük alá vonták a főváros nagy részét.




A német támpontokat és a városparancsnokság épületét bekerítették. A megszálló csapatok csak telefonon tudták tartani a kapcsolatot a külvilággal.
A Visztula-hidakat azonban mindössze két német tiszt, kilenc altiszt és 45 katona mindvégig megtartotta.
Augusztus 1-jén 21 óra 30 perckor a Honi Hadsereg rádión kérte a szovjet Vörös Hadsereg segítségét, hogy kívülről indított támadással támogassa a felkelést.
A német ellenintézkedéseket nem a Közép Hadseregcsoportra bízták, hanem az SS birodalmi vezetőjére, Heinrich Himmlerre, aki Varsóba vezényelte a Dirlewanger SS-ezredet, Bronyiszláv Kaminszkij orosz állományú RONA SS-rohamdandárának 1700 fős ezredét, néhány SS-rendőralakulatot, és egyéb megerősítő – köztük nehéztüzér- és rohampáncélos – alakulatokat.
Az OKH a 608. biztosító ezredet küldte erősítésként.


Augusztus 4-én Erich von dem Bach-Zelewski SS-Obergruppenführer und General der Polizei, a partizánvadász-kötelékek parancsnoka irányítása alatt mintegy 25 ezer fős harccsoport érkezett a varsói felkelés leverésére, amely rohampáncélosokkal és tüzérséggel is rendelkezett.




A német csatarepülőgépek aznap már a felkelők állásait támadták.
A Bach-Zelewski vezetése alatt álló SS-alakulatok augusztus 5-én hozzákezdtek a felkelés leveréséhez, a város lerombolásához, és eközben a polgári lakosság lemészárlásához.

A harcok mindkét részről különös kegyetlenséggel folytak.

A lengyelek az elővárosokban barikádokkal torlaszolták el a közeledési útvonalakat, amelyeket a németek kezdetben páncélosok és zuhanóbombázó-repülőgépek bevetésével sem tudtak felszámolni.




A nyugati irányból támadó németeknek augusztus 7-én az akkori Adolf Hitler téren sikerült felmenteni a bekerített német városparancsnok harcálláspontját, de az utcákon közlekedni még mindig csak páncélozott harcjárművekkel tudtak.

A német szárazföldi haderőnek tudomása volt arról, hogy a Varsóban bevetett SS-csapatok jelentős része középkori kegyetlenséggel gyilkol és fosztogat.
A 9. hadsereg hadinaplója augusztus 7-én megemlítette, hogy Kaminszkij SS-katonái többet rabolnak, mint harcolnak.
Ezen ténnyel magyarázható, hogy a RONA SS-rohamdandár a lengyel felkelők ellenlökései közepette augusztus 12-ig sem tudta felvenni a kapcsolatot a főpályaudvar körül harcoló német 562. gránátoshadosztály bekerített ezred-csoportjával.

Minden barbárságuk ellenére az SS-csapatok nem boldogultak a felkelőkkel, és 9000 embert veszítettek. A Dirlewanger SS-ezred a harcok közben ugyan 1900 fős utánpótlást kapott, de a felkelés bukásakor ennek ellenére is csak 648 főt számlált.

A lengyelek hősiesen tartották állásaikat, ezért a németek kénytelenek voltak aknavető-egységeket, harckocsikat, rohamlövegeket, lángszórókkal felszerelt rohamutász-zászlóaljakat és a légierőt is bevetni.


Augusztus közepén megérkezett Varsóba az 1000. rohammozsár-század két Sturmtigere (Rohamtigrise), amelyeket 38 cm űrméretű haditengerészeti mozsárral kifejezetten helységharcra fejlesztettek ki. A Közép Hadseregcsoport megkapta 10 darab, 15 cm-es tarackkal ellátott Sturmpanzer IV harcjárművel a 218. különleges feladatú rohampáncélos-századot is, valamint a 60 távirányított robbantó-páncélossal, 34 StuG. III rohamlöveggel és három parancsnoki Panzer IV harckocsival felszerelt 302. (távirányított) páncélososztályt.
A német nehéztüzérség bevetette a 638. üteg Ziu nevű 60 cm-es űrméretű Gerät 040 lánctalpas önjáró mozsarát is, amely 2180 kg-os gránátot lőtt ki.
Egyes források szerint szeptemberben még az 1906-ban készült 42 cm-es Gamma-mozsarat is alkalmazták, amelynek betonromboló gránátja 1020 kg-ot nyomott.

Augusztus 19-én a németek általános támadást indítottak a Honi Hadsereg ellen.
A németek elfoglaltak egy főiskolai épületet, és megtisztítottak egy kelet-nyugat irányú közlekedési útvonalat.
A német oldalon elkövetett kegyetlenkedésekért és fosztogatásokért a német elöljáró parancsnokságok javaslatára – jogosan – Kaminszkijt tették felelőssé.
A RONA SS-rohamdandár parancsnokát augusztus 26-án egy tábori katonai bíróság halálra ítélte, és kivégezték.
A dandár állományát hamarosan a Vlaszov tábornok parancsnokságával megalakuló Orosz Felszabadító Hadsereg (lásd lentebb) rendelkezésére bocsátották.
Kaminszkij SS-dandárának állományába egy 1944. augusztus közepén kelt német forrás szerint 7000 harcoló férfi és 23 ezer nem harcoló hozzátartozó (nő és gyermek) tartozott.

Az angolszász légierő kísérletet tett, hogy légi úton nyújtson segítséget a felkelőknek.
Mivel a Szovjetunió nem engedte meg, hogy területéről angolszász repülőgépek szálljanak fel, az olaszországi légi bázisokról felszálló egyes kötelékeket a hosszú légi úton súlyos veszteség érte, és emiatt az akciót leállították.
A brit gépek 40 tonna, az amerikai gépek pedig 120 tonna hadianyagot juttattak el Varsóba, közben a 402 főnyi kezelőszemélyzettel együtt 56 repülőgépet vesztettek.
Később a szovjet légierő is juttatott némi utánpótlást Varsóba, de az általuk ejtőernyővel ledobott lőszereket a Honi Hadsereg németektől zsákmányolt fegyvereiből nem lehetett kilőni.
Szeptember 2-án a németek felszámolták az ellenállást Varsó óvárosában.
A Honi Hadsereg szeptember második felében súlyos harcok közepette egyre kisebb területre szorult vissza. Szeptember 23-án a város déli részén, a Visztula mellett tartott háztömbök is német kézre kerültek. A lengyelek ezen harcok során 470 hadifoglyot veszítettek.

A német 9. hadsereg eleinte nem vett részt a harcokban, de parancsnoksága hamarosan belátta, ha biztosítani akarja mögöttes területét, az elkeseredett helységharcba saját csapatai egy részét is be kell vetnie.
A 19. páncéloshadosztályt hamarosan a Varsó déli részében lévő ellenállási csomópontok birtokbavételére vetették be, ahol a hadosztály zuhanóbombázó-repülőgépek támogatásával három nap alatt, szeptember 27-ig elfoglalta a Mokotów városnegyedet.
Bór-Komorowsky tábornok belátva a reménytelen ellenállás hiábavalóságát, október 2-án fegyverszünetet kért, majd aláírta a kapitulációt.




A 63 napig dúló elkeseredett harcokban mintegy 15 ezer 200 felkelő vesztette életét vagy tűnt el, 15 ezren pedig megsebesültek.
A harcok után hadifogságba esett felkelők létszáma 10 ezer 697 fő volt.
Október 4-én a Honi Hadsereg 375 tisztjét és 1227 katonáját, másnap további 9095 felkelőt fegyvereztek le a városközpont még lengyel kézen lévő támpontjainál.




A németek vesztesége mintegy 2000 halott és 9000 sebesült volt. Október 3-án 170 német hadifogoly szabadult ki a felkelők fogságából.

A lengyel polgári lakosság áldozatai még a harcolókénál is súlyosabbak voltak.
A harcok, illetve a Hitler által elrendelt német megtorló akciók következtében 17 ezer varsói lakos halt meg, 321 ezer 562 személyt pedig koncentrációs táborokba hurcoltak.
Más források szerint a polgári áldozatok száma 166 ezer volt, és 70 ezren kerültek koncentrációs táborba.
A németek 48 ezer varsóit már október 3-án elszállítottak.

A varsói felkelésben a Honi Hadsereg elvérzett, a további eseményekben számottevő szerepet már nem játszott.
Egyes történészek szerint a szovjet vezetés tudatosan hagyta vérbe fojtani a varsói felkelést, hogy ezáltal szabaduljon meg a londoni emigráns kormány irányítása alatt álló, jelentős erőt képviselő Honi Hadseregtől, amely adott esetben a megszálló szovjet csapatokkal szemben is számottevő ellenállást fejthetett volna ki.
A szovjet hadvezetés arra hivatkozott, hogy nem ismerték előre a varsói felkelés kirobbantásának idejét, ennek következtében nem volt idejük a megfelelő tervek kidolgozására, és megfelelő erejű csapatok Varsóba irányítására.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés

Maria Zima lengyel történész könyve  alapján.



Maria Zima (szül. 1989) – történész, a Nemzeti Emlékezet Intézetének munkatársa – az 1939 – 1945 között a lengyel területeket megszálló hatalmak által gyakorolt terror kivizsgálására felállított bizottság tagja.
2014-ben a magyar Honvédelmi Minisztérium tudományos munkatársa volt. Kutatásának fő területe a lengyel-magyar kapcsolatok, különös tekintettel a II. világháború időszaka.
A „Magyar katonák és a varsói felkelés” című könyv szerzője (magyarul 2018-ban jelent meg), a „Lengyel-magyar kapcsolatok a II. világháború időszakában” című konferenciaanyag társszerkesztője.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 1. rész

1944. július 27. – Közvetlenül a Varsói Felkelés kirobbanása előtt magyar csapatok sorakoznak fel Varsó közelében.

1944. július végén a Varsó körüli területekre közel 30.000 olyan magyar katona érkezik, aki tavasszal, a keleti fronton a német hadsereg oldalán a szovjetek ellen harcolt. Magyarország, a Harmadik Birodalommal kötött szövetség ellenére, a háború kezdetétől jó viszonyt ápolt a lengyelekkel. Nem csupán, hogy nem üzent hadat Lengyelországnak, hanem jóindulatát fejezte ki a lengyelek iránt, erről tanúskodnak többek között Teleki Pál miniszterelnök lépései.

Mindeközben a Varsót megszálló német hatalmi szervek 100.000 embert kényszerítenek erődítési munkák végrehajtására. A parancsot bojkottálják, ami jelzésértékű a Honi Hadsereg vezetői számára, és a németek elleni felkelésre készülő lengyel csapatok mozgósítását szolgálja. A II. világháború éveiben Lengyelország kétszeresen is megszállott ország volt: a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió által egyaránt. Az összenemzeti felkelést a „Vihar” hadművelet (Akcja Burza) részeként tervezték meg. Annak ismeretében, hogy az NKVD letartóztatta a Honi Hadsereg azon osztagait, melyek részt vettek az „Ostra Brama” hadműveletben, melynek Wilno német megszállás alóli felszabadítása volt a cél, a Varsói Felkelés kirobbantásának az is célja volt, hogy a lengyel kormány legitimitást kapjon a Varsóhoz közeledő Vörös Hadseregtől. Annál is inkább, mivel 1944. július 21-én Sztálin utasítására létrejött a Nemzeti Felszabadítás Lengyel Bizottsága (Polski Komitet Wyzwolenia Narodowego) elnevezésű bábintézmény, mely a lengyel területek közigazgatását volt hivatott átvenni.

Az „Ostra Brama” hadművelet során a Vörös Hadsereg eleinte támogatta a Honi Hadsereg katonáit, Wilno megszerzése után azonban a szovjetek mindannyiukat letartóztatták.Lengyel területeken állomásozó magyar tartalékos divíziók és az 1. Huszár Divízió, 1944 nyara, vázlat (Térkép: Wojciech Zalewski)

Milanówekben állomásozó honvéd (Fotó: Ryszard Witkowski, Maria Zima gyűjteményéből)


Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 2. rész

1944. július 29. – A lengyelek és a Varsó felé tartó magyar katonák első kapcsolatfelvételei

A Varsóba érkező Jan Nowak-Jeziorański, az emigráns lengyel kormány követe, arról tájékoztatja a Honi Hadsereg Főparancsnokságát, hogy amennyiben kitör a felkelés, Varsó egyedül marad. Sem a szövetségesek segítségére, sem az eredetileg a megszállt Lengyelországot a harcokban támogató, Stanisław Sosabowski dandártábornok által vezetett, Angliában megalakult 1. Önálló Ejtőernyős Dandár segítségére nem lehet számítani.

Mindeközben a Varsó közelében állomásozó magyar osztagok egy részét azzal a céllal csoportosítják át, hogy a német hadsereg oldalán felvegyék a harcot a Vörös Hadsereg ellen. 1944. július 25 – augusztus 8. között Varsó külterületén páncéloscsata zajlik. Ez a csata azonban még nem a végleges, a magyar huszároknak pedig még fontos szerepük lesz a szovjetek elleni ütközetekben.


Magyar katona a varsói Szász-palota (Pałac Saski) előtt 1944 nyarán (Fotó: Fortepan/ Jezsuita Levéltár)


Tudtad, hogy a barokk stílusban megépített varsói Szász-palotát a Varsói Felkelés leverése után felrobbantották a németek? Vagy, hogy a 19. század első felében a Chopin-család a palota alagsorában kialakított lakások egyikében élt?

Miután 1918-ban Lengyelország újra független állammá vált, az épület a Lengyel Hadsereg központi székhelye lett. A második világháború idején a Szász-palotát a Wehrmacht foglalta le, de a felkelés leverését követően, 1944 decemberében a náci megszállók elpusztították az épületet. A bontást csak a központi, klasszicista oszlopsor egy szekciója élte túl, mely az Ismeretlen Katona Sírjának emlékhelye.

1890
1930-as évek

1944
NapjainkbanA varsói Szász-palota története képekben (Fotó: Wikipedia)


Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 3. rész

1944. július 31. – Lengyel-magyar katonai együttműködés a Varsói Felkelés kirobbantása előtt
Magyar huszárok pihenőben 1944 nyarán
(Fotó: Hadtörténeti Intézet és Múzeum)

Amint megjelentek a németek által megszállt lengyel területeken a lengyelekkel szimpatizáló magyar katonák, a lengyel-magyar együttműködés különféle formája vette kezdetét. A magyarok nem csupán a Honi Hadsereggel működtek együtt, és álltak át annak soraiba, hanem más lengyel alakulatokba is dezertáltak, mint például a Paraszt Zászlóaljba (Bataliony Chłopskie) 1944. július végén, Łosiceben.
Magyar katonák a Łazienkowski Park előtt 1944 nyarán (Fotó: Fortepan)

Megszületik a döntés a Varsói Felkelés kirobbantásáról, melyet másnap 17 órára terveznek. A parancsot Tadeusz Komorowski “Bór” tábornok, a Honi Hadsereg főparancsnoka adja ki Antoni Chruściel „Monter” ezredesnek, a Varsói Kerület parancsnokának.

1. Tadeusz Bór-Komorowski tábornok (Fotó: Unknown author / Public domain)
2. Tadeusz Komorowski hamis okmánya (a megszállás idején érvényben lévő személyi igazolvány, az ún. kennkarte), melyet 1942-ben Jerzy Korabski nevére állítottak ki
(A Központi Katonai Archívum gyűjteményéből)


Tudtad, hogy Tadeusz Bór-Komorowski tábornok, a Honi Hadsereg főparancsnoka 1895-ben az Osztrák-Magyar Monarchia területén, a galíciai Chorobówban született? A tábornok 18 évesen lépett be az osztrák-magyar hadseregbe. 1918 óta aktívan harcolt az újjászületett Lengyelország függetlenségéért, érdemeiért a lengyel-bolsevik háborúban a legmagasabb katonai kitüntetésben részesült. A Varsói Felkelés után az angliai lengyel hadsereg parancsnoka, majd az emigráns lengyel kormány miniszterelnöke volt.





Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 4. rész

1944. augusztus 1. – kitör a Varsói Felkelés

76 évvel ezelőtt, 1944. augusztus 1-jén, 17 órakor (az ún. “W órában”) Varsóban kitör a felkelés, amely – a németek megsemmisítő katonai túlereje ellenére – 63 napig tart.


A németek elleni harcra kb. 50 000 felkelőt mozgósítottak. Az ötéves megszállással megsanyargatott civil lakosság támogatja a harcokat. Elkeseredett csata folyik Varsóért.

A magyar parancsnokság megtagadja a harcot a lengyelek ellen, a honvéd csapatokat tehát a németek Varsó külső területeire vonják vissza, ahol azok megkezdik a felkelők és a civil lakosság számára a segítségnyújtást és a támogatást.
A varsói Wola. A „W” óra. Az első eligazítás az „Ököl” század tisztjei számára; az evangélikus temető területén, 1944 augusztus 1. Fotó: Stefan Bałuk „Kubuś” „Starba”.
(Fotó: Varsói Felkelés Múzeuma)

Tudtad, hogy mit szimbolizál a Harcoló Lengyelország horgony alakú emblémája? A P (mint Polska = Lengyelország) és W (mint Walcząca = Harcoló) betűkből álló jel reményt szimbolizált Lengyelország függetlenségének visszaszerzésére a II. világháború alatt. Életüket kockáztatva, ezt a szimbólumot rajzolták a lengyelek a német megszállás alatt lévő városok falaira és járdáira.

A Harcoló Lengyelország emblémája

A Harcoló Lengyelország horgony alakú jelképe 1942. március 20-án jelent meg először Varsó utcáin, miután a Honi Hadsereg Tájékoztató és Propaganda Irodája egy konspirációs pályázatot hirdetett meg. 27 projekt közül a 22 éves Anna Smoleńska munkáját választották ki.

Anna Smoleńska
(Fotó: Unknown author / Public domain)

Anna Smoleńska (fedőneve Hania) művészettörténetet tanult az akkoriban titokban működő Varsói Egyetemen, emellett cserkész-instruktor és a Honi Hadsereg összekötője volt.

1942. november 3-án Annát, szüleivel, testvéreivel és sógornőjével együtt, letartóztatta a Gestapo. A rendkívül kegyetlen kínvallatás ellenére a lány senkit nem árult el. Néhány héttel később az auschwitzi koncentrációs táborba küldték, ahol – mint a családja többi tagja – meghalt.

Anna Smoleńska 1943. március 19-én tífuszban halt meg az auschwitzi koncentrációs táborban, 23 éves korában.
(Fotó: Official mug shot / Public domain)

Tudtad, hogy a Varsói Szirént (Syrenka Warszawska) a Varsói Felkelés másnapján elesett költőnőről mintázták? Krystyna Krahelska költőnő, néprajzkutató, aki ápolónőként vett részt a Varsói Felkelésben 1944. augusztus 2-án halt bele sérüléseibe. A halálos lövések akkor érték, amikor egy sérült bajtárást próbálta megmenteni. A lengyel női hazafiak hosszú családi sorából származik, Halina Krahelska aktivista, publicista volt a nővére, unokatestvére pedig Wanda Krahelska-Filipowicz, a varsói földalatti ellenállási mozgalom vezető alakja, egy volt washingtoni nagykövet felesége. Krystyna Krahelska élete nagy részében verseket és dalokat írt. Versei közül a leghíresebb a “Hej chłopcy, bagnet na broń” (“Hé fiúk, bajonett a fegyveren”) volt, amely a felkelés legnépszerűbb dala lett.

Róla mintázták a Powiśle negyedben található, Varsó jelképének egyik szobrát, a kardját magasba emelő szirént, a „Syrenkát”, amelyet a főváros megtámadása előtti utolsó pillanatban, 1939. június 29-én avattak fel. Posztumusz katonai őrmester rangra léptették elő, és számos éremmel tüntették ki.
Krystyna Krahelska /közdomain, Wikimedia Commons/
A Varsói Szirén /Adrian Grycuk, Wikimedia Commons/ a Powiśle negyedben


Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 5. rész

1944. augusztus 3. – A Honi Hadsereg és a magyar egységek együttműködése

Már 1943 őszén elkezdődtek a tárgyalások a tervezett országos felkelés támogatásáról. Budapesten Andrzej Sapieha „Tokaj”, a Honi Hadsereg képviselője tárgyalt. A tárgyalások magyar fegyverek szállításáról szóltak a lengyel csapatok részére. Mivel a honvédeknek nagy veszteségeik voltak a fronton, ez nem jöhetett létre.
A magyar kormány viszont beleegyezett a Lengyelországot megszálló németek ellen indítandó fegyveres akciókra készülő Honi Hadsereg alakulatainak magyarországi kiképzésébe.

A Honi Hadsereg felhívása a magyar katonákhoz
(A Varsói Felkelés Múzeumának gyűjteményéből)


A németek utasítására a Varsó közelében állomásozó magyar katonáknak a Vörös Hadsereggel vívott nehéz csaták fáradalmait kellett volna kipihenni. Azonban amint kirobbant a Varsói Felkelés a német hadsereg a magyar egységek többségét – sikertelenül – a lengyel felkelők elleni harcban akarta felhasználni.

Tudtad, hogy Horthy Miklós kormányzó ezt hogyan akadályozta meg?

A Honi Hadsereg Varsói Területén állomásozó magyar csapatok parancsnokságának egyértelmű utasítást adott: „A lengyelek a barátaink, a németek pedig a fegyvertársaink. Nem szabad belekeverednünk a konfliktusukba.” Így a magyar honvédek egészen 1944. augusztus 20-áig Płońsk közelében maradtak.
Horthy Miklós (Fotó: Unknown author / Public domain)


Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 6. rész

1944. augusztus 4. – Honnan lehet felismerni a magyar katonát?

A lengyelek és a segítőkész magyar katonák kapcsolatfelvételét a magyar honvédek egyenruháját bemutató szóróanyag hivatott segíteni, melyet 1943-tól egy konspirációs nyomda (Titkos Katonai Nyomda) adott ki.
Honnan lehet felismerni a magyar katonát?
A magyar katonák egyenruháját bemutató szórólap
(A Varsói Felkelés Múzeumának gyűjteményéből)


Tudtad, hogyan próbáltak kommunikálni a lengyelek a magyar katonákkal? Magyarul tanultak, a társalgási fordulatok fonetikusan voltak feltüntetve, mint például: Isten hozott! Messziről jön? Valószínűleg nagyon fáradt. Maga magyar? Haza mégy? Én lengyel vagyok. Nálunk mindenki szereti a magyarokat. Testvéri nemzetek vagyunk és gyakran közösen segítünk egymásnak.

Tudtad, hogy a Varsói Felkelés alatt a lengyel irodalom fiatal generációjának több kiváló képviselője esett le?

A harcok 4. napján egy német mesterlövész golyójától halt meg mindössze 23 éves korában az egyik legnagyobb, legeredetibb lengyel költő, Krzysztof Kamil Baczyński. Nemzedéktársait, a szintén kiemelkedő tehetségű Tadeusz Gajcyt a németek augusztus 16-án ölték meg, 22 évesen. Vele együtt vesztette életét Leon Zdzisław Stroiński (23 éves volt), szeptember 10-én pedig Józef Szczepański “Ziutek”, alig 22 éves korában. A szabadságért harcoló lengyel költő-katonák sorsa kissé hasonlít Petőfiére. Ez bizonyítja, hogy nemzeteink gyakran a legértékesebb gyémántokkal kénytelenek lőni az ellenségre
.
Krzysztof Kamil Baczyński

Tadeusz Gajcy

Leon Zdzisław Stroiński

Józef Szczepański “Ziutek”Forrás: Wikimedia Commons, közdomain


Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 7. rész

1944. augusztus 5. – A wolai mészárlás
A mészárlás helyszínére hajtott wolai lakosság
(Fotó: Bundesarchiv, Bild 101I-695-0412-15 / Gutjahr / CC-BY-SA 3.0 / CC BY-SA 3.0 DE)

Megkezdődik a lengyel népet sújtó egyik legnagyobb tömegmészárlás a második világháború idején. Három nap leforgása alatt a németek Varsó Wola kerületének több tízezer lakóját gyilkolják meg.
A mészárlás egyik helyszíne, a varsói Ursus gyár, ahol hatezer civilt gyilkoltak meg.
(Fotó: Alfred Mensebach / Public domain)

Ugyanezen a napon a „Zośka” zászlóalj katonái 348 zsidót szabadítanak ki a főváros egy másik kerületében található „Gęsiówka” koncentrációs táborból. Közülük sokan Magyarországról származnak. Legtöbbjük úgy dönt, csatlakozik a felkeléshez.
A “Zośka” zászóalj által felszabadított rabnők, 1944. augusztus 5.
(Fotó: Juliusz Bogdan Deczkowski / Public domain)

Tudtad, hogy a wolai áldozatok elégetett holttestei után 12 tonna hamu maradt? 1944. augusztus 5-7. között a németek által visszafoglalt Wola és Ochota varsói kerületekben a német különleges alakulatok átfésülték a házakat, és válogatás nélkül mindenkit meggyilkoltak: gyerekeket, idős embereket és nőket (akiket előtte rendszerint meg is erőszakoltak). Három nap alatt csak itt legalább 40-60 ezer, de a legmagasabb becslések szerint közel 100 ezer civilt mészároltak le az SS szervezte csapatok.

A képen látható 16 éves Janina Jamiołkowska “Sława”, a tizenéves ápolónők egyike, akiket szolgálat közben gyilkoltak meg egy wolai kórházban.

Janina Jamiołkowska “Sława
(Fotó: Varsói Felkelés Múzeuma)

Tudtad, hogy a képen látható SS-Gruppenführer Heinrich Reinefarthot, a wolai mészárlás közvetlen irányítóját és felügyelőjét soha nem vonták felelősségre bűntetteiért? A háború után NSZK-ban Westerland polgármestere lett, aztán Schleswig-Holstein tartomány parlamenti képviselője. 1979-ben “tisztes polgár” hírében halt meg.

Heinrich Reinefarth
(Fotó: Unknown author / Public domain)


Tudod, kit hívnak a „lengyel Nióbénak”? A wolai mészárláskor a kivégzésre várók között volt Wanda Lurie is, a kilenc hónapos terhes édesanya, három 3 és 11 év közötti gyermekével. A házból, ahonnan bujkáltak a németek a Wolska utca 55 szám alatt található egykori Ursus gyár épületébe terelték őket. Bent meglátták a halottak halmát. Legidősebb fia azt kiabálta, hogy most biztosan megölik őket. Az édesanya a túlélés reményében az egyik őrnek a gyűrűit próbálta átadni, azonban az akció vezetője kérlelhetetlen maradt. Amikor rájuk került a sor a holtestek között várt a legrosszabbra. A szeme láttára lőtték le mindhárom gyermekét. Őt magát nyakon és állon lőtték, a földre zuhant, de csodával határos módon túlélte a kivégzést. Három napon keresztül feküdt a tetemek között, hol eszméleténél, hol eszméletlenül. Arra gondolt, mennyi ideig kell még szenvednie, amikor egyszer csak megérezte méhében születendő gyermeke mozgását. Ez adott neki erőt. Sötétedésig várt, majd átvonszolta magát a gyárépület hátsó részébe. Végül megszülte fiát és túlélte a háborút. Wanda Lurie sorsa szimbolizálja mindazon lengyel édesanya tragédiáját, akik a Varsói Felkelésben vesztették el gyermeküket.



Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 8. rész

1944. augusztus 7. – A magyarok fölfegyverzik a felkelőket

Számos példáját ismerjük annak, hogy a felkelők magyar katonáktól vásároltak vagy kaptak ajándékba fegyvereket. A Bástya ezred katonája, Zbigniew Foltyński „Foka” hadapród tizedes felidézi, hogy a magyaroktól sikerült tüzérségi fegyvereket szerezniük. Így emlékszik vissza: „Két nappal később [tértünk vissza] (…) úgy fölfegyverezve, hogy (…) az összes fegyvert el sem bírtuk.” [A Varsói Felkelés Múzeuma, Oral History Archívum, Zbigniew Foltyński „Foka” (interjúztató: B. Kozakiewicz), 2008.11.14.]
HTM-Vormann távirata a Közép Hadsereg parancsnokának,
1944. augusztus 19.

A Milanówekben, magánházaknál elszállásolt honvédek is szívélyes kapcsolatba kerültek a lengyelekkel, amit Ryszard Witkowski “Romuald” fényképei örökítettek meg. A magyarok lengyelekhez való barátságos hozzáállásának kvintesszenciája az a kép, amin Witkowski magyar katonasapkában, pózol fegyverrel kezében Milanówekben.Ryszard Witkowski “Romuald”
(forrás: Maria Zima gyűjteménye)Ryszard Witkowski egy magyar gépkocsiban
(Fotó: Ryszard Witkowski)

Milanówekben egy magyar család is lakott, ennek köszönhetően hamar megerősödtek a kapcsolatok a Lengyel Földalatti Állam képviselőivel. A magyarok többek között a Spacerowa utcai gimnázium épületét vették birtokba.Magyar katonák
(Fotó: Ryszard Witkowski, a Varsói Felkelés Múzeumának gyűjteményéből)

Tudtad, hogy a németek mérlegelték a Varsó körül állomásozó magyar egységek parancsnokságának lefegyverzését és letartóztatását? Amikor a magyarok megtagadták, hogy a lengyelekkel harcoljanak, sőt, nagyban segíteni kezdték a felkelőket és a civil lakosság védelmére keltek, a német parancsnokság kidolgozta a „Wirbelwind” fedőnevű akciótervet. A terv a honvédek lefegyverzésére és letartóztatására vonatkozott, arra az esetre, ha azok nyíltan föllázadnának és a felkelők oldalára állnának, vagy ha Magyarországon németellenes puccs történne. Az akció végül papíron maradt, de a németek fokozták megbízhatatlan szövetségesük egységeinek megfigyelését.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 9. rész

1944. augusztus 10. – A magyarok konfliktusa a RONA katonáival a lengyelekkel való bánásmód miatt

A magyarok, akik a lengyelekhez való jó viszonyukkal kitűntek a náci Németország szövetségesei közül, határozottan ellenezték a német oldalon harcoló orosz katonák lengyel civilek ellen elkövetett bűntetteit. A RONA különítmény katonái ugyanis nem csak fosztogatták a lengyel lakosságot, hanem kegyetlenül megkínozták, megerőszakolták és meggyilkolták őket. Augusztus 10-e estéjén a zsákmány halmának tetején az egyik magyar parancsnok észrevett egy levágott ujjat, amin még rajta volt a gyűrű. Ennek láttán annyira felháborodott, hogy elrendelte a rablók osztagának letartóztatását. A németek bosszúból felgyújtották azt a villát Babicében, ahol a magyarok állomásoztak.
A németek által bosszúból felgyújtott épület
(Fotó: a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményéből)

Tudtad, hogy a Varsói Felkelés ideje alatt 16 ezer lengyel katona és körülbelül 200 ezer civil vesztette életét, akiknek több mint egyharmada a tömeges kivégzések áldozata lett?

Amikor Hitler tudomást szerezett a felkelés kitöréséről, parancsot adott Varsó földdel egyenlővé tételére és a lakosság teljes kiirtására. Parancsa szerint minden varsóit meg kellett ölni, nem volt szabad foglyot ejteni. Így a fogságba esett felkelőket rendszerint megölték, annak ellenére, hogy azok nyíltan harcoltak, és a hágai egyezményeknek megfelelő katonai jelzéseket viseltek. A német csapatok időseket, nőket és gyermekeket mészároltak le. Élő pajzsként használták őket a gyalogság és a tankjaik védelmére. Gyilkolták a sebesülteket. A harcok idején a német tüzérség és a légierő civil és katonai épületeket egyaránt támadott – a Vörös Kereszt jelével jól láthatóan megjelölt kórházakat beleértve. Bevett módszereik közé tartozott egész kerületek felégetése.Az SS RONA parancsnokai a Varsói Felkelés leverése alatt
(Fotó: Wikipedia)

Ennek következtében már a felkelés első napjaitól kezdve rendkívül nagy volt a civil áldozatok száma. A helyzet tovább romlott, amikor megérkeztek a németeket felmentő csapatok. Wolában a Reinefarth- és Dirlewanger-egységek néhány nap alatt több tízezer embert gyilkoltak meg. Ochotában pedig a RONA (Orosz Nemzeti Felszabadító Hadsereg, azaz az orosz kollaboránsokból álló SS csapatok) katonái civilek ezreit ölték meg.
Általánosak voltak a rablások, valamint a kislányok és nők ellen elkövetett erőszaktételek.

Waffen-SS Brigadeführer Bronisław Kaminski,
a RONA parancsnoka
(Fotó: Wikipedia)


Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 10. rész

1944. augusztus 13. – A magyarok segítenek a civil lakosságnak

A magyarok nem csupán átálltak a felkelők oldalára, hanem többféleképpen segítették a civil lakosságot. A 4. huszárezred katonáinak egy csoportja például, egy szekérrel felszerelkezve tizenegy néhány napon keresztül menekített ki civileket Varsóból biztonságosabb helyekre. Minderről Elek István huszár beszámolóiból értesülhetünk, aki a háború után Gdańskban telepedett le, és éveken keresztül ápolta a lengyel-magyar barátságot.

Elek István, a 4. huszárezred katonája, aki csatlakozott
a varsói felkelőkhöz
(Fotó: Elek István gyűjteményéből)


A lengyelek támogatásának egy másik gyakori megnyilvánulási formája az volt, amikor a magyarok megosztották élelemkészleteiket. Több olyan eset is ismert, amikor a honvédeknek ételt készítő tábori konyha meghívta a helyi lakosságot a bográcshoz egy közös lakomára. Ezek a találkozások alkalmat adtak arra, hogy a beszélgetéseken szóba kerüljön a felkelés esetleges támogatása, és gyakran már a Honi Hadsereg képviselőivel folytatódtak.
1. Vasárnapi ebéd
2. Ebédosztás egy vasútállomáson
(A nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményéből)

Lengyel Béla tábornok így emlékezik vissza ezekre az időkre: „A szív majd’ megszakadt a csontsovány nők és gyerekek láttán, akiknek könny csordult a szemükbe, miközben egy szelet kenyérért rimánkodtak.”

Részlet Lengyel Béla tábornok emlékirataiból, kézirat
(A Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményéből)



Tudtad, hogy miért nevezzük Fekete Vasárnapnak 1944. augusztus 13-át? Ezen a napon indítottak masszív támadást a németek az Óváros bevételéért. Sor került a tragikus kimenetelű „tank-csapda” robbantásra. A „Gustaw” osztag katonái kezdetben biztosak voltak abban, hogy elfoglalták az ellenség egyik tankját, örömük azonban korainak bizonyult. Kiderült, hogy az ellenséges jármű egy valóságos „trójai faló”. Amikor a tankot felkelők és civilek vették körül, felrobbant az abban elrejtett fél tonnás robbanószer.
A robbantásban háromszázan vesztették életüket.

A felrobbant tank roncsa
(Fotó: Jerzy Tomaszewski / Public domain)

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 11. rész

1944. augusztus 15. – Ismerve a honvédek barátságos magatartását, a Honi Hadsereg ki próbálja deríteni, be lehet-e vonni a magyarokat a felkelésbe

Ezen a napon a Mokotów V. Körzet katonái feltartóztatnak néhány magyar tisztet kapcsolatfelvétel céljából, hogy megkezdődhessenek a hivatalos tárgyalások a Honi Hadsereg képviselője és a Varsó közelében állomásozó magyar egységek parancsnoka között. Mivel a magyarok kinyilvánítják szándékukat az együttműködésre, a Honi Hadsereg parancsnokságának döntenie kell, hogyan érjék el azt, hogy a magyarok csatlakozzanak a felkelők soraihoz. A rosszul felfegyverzett felkelőkhöz képest még mindig elég jól felszerelt magyarok nagy segítséget jelentenek a németek elleni küzdelemben.

Vitéz Vattay Antal (1891–1966) altábornagy
a második világháború alatt
(Fotó: Wikipedia)

A magyar vezetők lengyelek iránti jóindulatuk ellenére tudatában vannak a felkelők helyzetének. A II. tartalékhadtest egyik parancsnoka így írja le a varsói felkelés kitörését: „Hősies tett, de egyúttal öngyilkosság is.”
Fotó: Edward Wojciechowski. Egy lebombázott belvárosi bérház,
Varsó, 1944. augusztus közepe
(a Varsói Felkelés Múzeumának gyűjteményéből)

Tudtad, hogy hogyan nevezték a varsóiak a Nebelwerfer rakétákat, amelyekkel a németek záporozták a várost? A jellegzetes bőgő hang miatt “teheneknek” hívták őket. A szüntelen bombázás következtében napról napra egyre nehezebbé vált a civil lakosság élete. Az emberek hosszú heteken át bújkáltak a túlzsúfolt, sötét pincékben, elegendő mennyiségű víz és élelmiszer nélkül. Sokukat élve temették maguk alá a lebombázott házak romjai.
Fotó: Wiesław Chrzanowski “Wiesław”. Óváros, Kiliński utca, a “Gustaw” zászlóalj lebombázott hadiszállása (a Varsói Felkelés Múzeumának gyűjteményéből)
Fotó: Joachim Joachimczyk “Joachim”, Civilek a pincében
(a Varsói Felkelés Múzeumának gyűjteményéből)

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 12. rész

1944. augusztus 17. – A németek egyre gyanakvóbbak a magyar egységekkel szemben

A németek, akik egyre kevésbé bíznak magyar szövetségesükben, tudják, hogy akár magyar-lengyel szövetségkötésre is sor kerülhet a varsói felkelés megsegítésére. Az egyes német egységek ezért parancsba kapják a magyarok elleni kémkedést, illetve a honvédek és a Honi Hadsereg közti kapcsolatok megfigyelését. A németek idővel felhagynak azzal a gyakorlattal, hogy tájékoztassák a magyar II. tartalékhadtest parancsnokságát saját egységeik elhelyezkedéséről és a tervezett harci cselekményekről.
Nincs benzin, hát 2 lóerőssel vételez a gk. csapat is.
(Fotó: a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményéből)



Többször is előfordult, hogy a honvédok értesítették a lengyeleket az ellenük tervezett német támadásokról. Így tudtak meg a felkelők pl. a Kabati-erdőben (Lasy Kabackie) készült akcióról. A magyarok készségesen átengedték vonalaikon a lengyel egységeket.


Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 13. rész

1944. augusztus 19. – A magyarok megsegítik a “Kampinos” Csoport katonáit


További magyar egységeket vezényelnek a kampinosi rengetegbe, a kapcsolatok pedig szorosabbá válnak mind a civilekkel, mind a “Kampinos” Csoport katonáival, a német parancsok ellenére, amelyek a magyarok feladatául azt szabták, hogy felszámolják a kampinosi felkelők és Varsó közötti összeköttetést.
A “Kampinos” Csoport katonái
(fotó: NAC)

A “Kampinos” Csoport vezetője, Józef Krzyczkowski „Szymon”, tárgyalást kezdeményez a barátságos magyar egységekkel, úgy, hogy levelet ír a magyar parancsnoknak.
A “Kampinos” Csoport wierszei hadiszállása
(fotó: Wikipedia)


Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 14. rész

1944. augusztus 20. – Szent István király ünnepe a harcoló Varsóban

Hiába jön el Szent István király ünnepe, a magyar katonák, látva lengyel barátaik sorsát, nem tudják átadni magukat az örömnek. A lengyel delegáció virágokkal és jókívánságokkal köszönti a magyar parancsnokságot. Ez a következő magyar-lengyel találkozó és a jó viszony erősítése már azt a célt szolgálja, hogy megkezdődhessenek a tárgyalások a magyar egységek átállásáról a lengyel felkelők oldalára.

A kampinosi tárgyalások részben sikerrel járnak, megállapodás születik a fegyverszünetről. Helyi tárgyalások eredményeként sor kerül lengyel felkelők felfegyverzésére és magyarok lengyel oldalra való átállására is. A német kémektől való félelem következtében azonban a magyarok esetenként elutasították az egyeztetést a felkelés támogatásának lehetséges formáiról.

A honvédek számtalan alkalommal segítették a “Kampinos” Csoport katonáit. Ezek közül kiemelkedik, hogy a Gdański pályaudvarért folyó harcok alatt többszázfős csoportjukat átengedték Varsó­ba. A szabad átvonulás alatt a magyarok bátorították a lengyeleket és tisztelettel adóztak nekik.
A “Kampinos” Csoport katonái
(fotó: Wikipedia)

Tudtad, hogy éppen 1944. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén a lengyelek a felkelés egyik legnagyobb militáris sikerét aratták? Ezen a napon sikerült végre bevenniük Varsó akkoriban második legmagasabb épületét, az ún. PASTÁ-t, amelyért már augusztus elejétől rendkívül ádáz harcot folytattak a németekkel.
A következő siker, hogy a német elsöprő túlerő ellenére az épület a kapituláció napjáig, vagyis csaknem másfél hónapig a lengyel katonák kezében maradt.
Fotó: Joachim Joachimczyk „Joachim”, a PASTA égő épülete, 1944. augusztus 20.
(a Varsói Felkelés Múzeumának gyűjteményéből)

Fotó: Eugeniusz Lokajski , a “Kiliński” zászlóalj katonái a Zielna utcai barikádról nézik az egő PASTÁ-t
(Wikipedia)
Fotó: Wacław Loth „Kupiec”, fogságba ejtett német katonák
(a Varsói Felkelés Múzeumának gyűjteményéből)


Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 15. rész

1944. augusztus 21. – A magyar huszárok átcsoportosítása

A magyar hadsereg elitjét alkotó huszárokat többek között a Varsóval szomszédos wołomini járás területére csoportosítják át.
Ell. gy. nk. Lengyelország, 26., A Lengyel Honi Hadsereg igazolványa, melyben engedélyezi 200 fő magyar katona átvonulását
(Hadtörténelmi Levéltár)

A magyarok soraiban uralkodó hangulat a lengyelekhez történő csoportos átállásokhoz vezet. Körülbelül 40 önkéntes csatlakozik a kampinosi rengetegben harcoló lengyelekhez. Becsülettel helytállnak a németek elleni harcokban, néhányukat később Partizánkereszttel tüntetik ki.


A kitüntetettek / a felterjesztések fényképe
(Hadtörténelmi Levéltár)



Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 16. rész

1944. augusztus 22. – A magyarok megosztják a lengyelekkel a német egységek pozícióját és az ellenük tervezett akciókat

Ez volt a lengyelek megsegítésének egyik legértékesebb formája a honvédek részéről. Ilyesfajta hírszerző tevékenységet folytattak a lengyelek javára a Mokotówtól délre állomásozó magyar katonák.

„H” osztaly védőállásai a Varsó körüli harcokban aug. 20-szept. 14, P. Németh (red.), Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944, Nyíregyháza 1995, 148 o.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 17. rész

1944. augusztus 23. – Magyar és lengyel veszteségek német-lengyel összecsapások során

Bár a magyarok állomáshelyein a lengyelekkel legalábbis semleges viszony alakult ki, alkalmanként mégis sor került összecsapásokra, különösen akkor, amikor a magyar katonák saját egyenruha híján németet kaptak. Személyi veszteségekre főként német-lengyel összecsapások során került sor, rendszerint a németek partizánellenes akcióiban. 1944. 08. 23-án a Jeziora melletti harcok lengyel és magyar áldozatot is követeltek.



Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 18. rész

1944. augusztus 24. – Fölerősödnek a harcok a magyarok és a Vörös Hadsereg között a strugai és a zielonkai kapu között

Augusztus és szeptember fordulóján Wołomiń térségében heves harcok dúltak a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió hadserege között, amelyekből a magyar egységek is bátran kivették részüket.

Az egyik magyar parancsnokság Zielonkában állomásozik.
A Tadmira-villa fényképe (Towarzystwo Przyjaciół Zielonki)


Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 19. rész

1944. augusztus 25. – A magyarok újabb falvakból verik ki a szovjeteket

A honvédek és az oroszok közötti legvéresebb harcok Radzymin, Wołomin, Ossów, Turów és Zielonka körzetében zajlottak. Az augusztus 24-ről 25-re virradó éjjel a magyar 4. huszárezred beveszi Ossówot, de a Vörös Hadsereg szinte azonnal ellentámadást indít.

Vormann tábornok parancsba adja a magyar egységek állandó megfigyelését.


Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 20. rész

1944. augusztus 26. – Az első hivatalos tárgyalások a magyarok felkelők oldalára való átállásáról

Tekintettel arra, hogy a magyarok megtagadták a harcot a lengyelekkel, a német parancsnokság elhatározza, hogy fokozatosan kivonja a honvédeket Varsó körzetéből.

A 9. hadsereg műveleti naplójában világos parancs található arról, hogy milyen feladatokkal látták el a szövetséges magyar egységeket: „AOK 9. tart attól, hogy a »bandák« benyomulnak Varsóba; ezért két magyar tartalékhadosztályt a várostól északnyugatra és délnyugatra helyeztek el, valamint megbízták őket a védelmi állások kiépítésével.” [J. Matecki, A német 9. hadsereg műveleti naplója, „Zeszyty Historyczne” 1969, t. 170, z. 15, s. 91.]

Mivel megtagadták a lengyelek elleni harcot, a magyar egységeket (kivéve a Varsó előterében a németek oldalán a Vörös Hadsereg ellen aktívan harcoló huszárokat) a németek hasznavehetetlennek tekintették.

Ezen a napon zajlanak az első hivatalos tárgyalások a magyarok felkelők oldalára való átállásáról. A Honi Hadsereg küldötte, Jan Stępień „Szymon” ezredes Zalesie Dolnéba érkezik tárgyalásra a magyar parancsnoksággal.

Jan Stępień „Szymon” ezredes
(a Varsói Felkelés Múzeumának gyűjteményéből)

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 21. rész

1944. augusztus 27. – Tartanak a tárgyalások Zalesie Dolne falujában

Chrzan mérnök villája ad otthont a tárgyalásoknak a Stępień ezredes vezette lengyel delegáció és a Lengyel Béla tábornok által képviselt magyar parancsnokság között. A lengyel fél célja, hogy elérje a magyar egységek átállását, de legalábbis fegyvereket szerezzen tőlük. Annak fényében, hogy csak minden tizedik felkelőnek van fegyvere, ez volna az egyik legértékesebb segítség, hogy legalább kissé javuljanak az esélyek a németek elleni harcokban.Lengyel Béla altábornagy
(Fotó: Wikipedia)

A Honi Hadsereg Mokotów V. kerülete és a felkelők főparancsnoksága közötti egyeztetésen a varsói parancsnok, Antoni Chruściel „Monter” részéről elhangzik, hogy a magyaroknak mindent meg kell ígérni, amit csak akarnak, csak csatlakozzanak a felkelőkhöz. A zalesiei megbeszélésen a magyar parancsnok jelzi: a felkelésben való aktív részvételről csak a Budapesttel való egyeztetés után dönthet. Megállapodnak azonban az előzetes feltételekben, amik szerint a Varsó területén állomásozó magyar egységek a Honi Hadsereg közvetítésével Magyar Királyi Önkéntes Légió néven átállnak a szövetségesek oldalára és akcióba lépnek a németek ellen a felkelők oldalán. A magyarok a maguk részéről biztonsági garanciát kérnek a Vörös Hadsereg részéről arra az esetre, ha a szovjetek bevonulnak Varsóba, illetve kombattáns jogaik elismerését.



Antoni Chruściel „Monter”
(Fotó: Wikipedia)

Megjegyzendő, hogy ezekben a jogokban a felkelőket csak harcuk második hónapjában részesítették a szövetségesek. Ennek ellenére a németek továbbra is gyilkolták a fogságba ejtett lengyel katonákat, megszegve a nemzetközi egyezményeket.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 22. rész

1944. augusztus 28. – A fiatal magyar főhadnagy tragikus halála Ossów alatt

A harcokban elesik a 24 éves Lázár Sándor főhadnagy, a 4. huszárezred tisztje. Halála szemlélteti a magyar katonák helyzetének tragédiáját: ahelyett, hogy hazai földön, saját országuk határai védelmében harcolhattak volna, hónapokig a keleti fronton szenvednek el újabb és újabb veszteségeket.
Lázár Sándor főhadnagy
(Fotó: a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményéből)

A németek tisztában voltak a magyarok soraiban uralkodó hangulattal. Egy Gestapo-tiszt, aki augusztus végén Tomaszów Mazowiecki környékén járt, így írta le a helyzetet: „A lengyel népesség nyíltan szimpatizál a magyarokkal és szentül meg van győződve arról, hogy […] aktív segítséget nyújtanak a lengyeleknek. Különösen szoros a kapcsolat a magyar egységek és a lengyel lakosság között ott, ahol […] a lengyel parasztoknál, kisebb csoportokban vannak elszállásolva. Ilyen esetekben még a magyar tisztikar sem tartja meg a kellő távolságot.”
Lázár Sándor naplójának utolsó oldala
(Lázár Sándor 4-es huszár főhadnagy naplója (1944),
Nyíregyháza 1999, s. 66.)

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 23. rész

1944. augusztus 29. – A honvédek parancsot kapnak, hogy elfoglalják a helyüket a Zielonka környéki védelmi vonalnál, az ún. Zielonkai Kapu védelmére

A honvédek részletesen leírták a véres harcokat. Gondos harci feljegyzéseik értékesek voltak a lengyel történészek számára is. A magyar hadsereg helyzetrajzai alapján sikerült megállapítani az ún. Zielonkai Kapu pontos területét is, amelynek fontos stratégiai szerepe volt a harcokban.
Zielonka, 1944.08.22. Tízméteres betonbunker mint figyeló és gépkocsi szín
(Fotó: a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményéből)

Zalesiében folynak a soron következő egyeztető tárgyalások. Stępień nyíltan elmondja a magyaroknak, hogy a lengyelek nem képesek megfelelni a feltételeiknek. És annak ellenére, hogy a magyar vezetés már hosszabb ideje egyensúlyozgató politikát folytat, vagyis keresi a szövetségesekhez való átállás lehetőségét, megmaradva a III. Birodalommal való szövetségben, a követeléseik végrehajtásának garanciája nélkül nem állhatnak át nyíltan a lengyel oldalra.

Lengyel tábornok, akinek a kormányzó még a lengyelországi elindulása előtt a lelkére kötötte, hogy ne keveredjenek bele a lengyel-német konfliktusba azt mondta, hogy a garanciák nélkül nem dönthet a neki alárendelt több ezer katona sorsáról. A magyar határok veszélyeztetése egyértelműen megszabta a magyar politika irányvonalát. Budapestről végre megérkezett a távirat, amely megparancsolta, hogy maradjanak a német fegyvertársak oldalán. Egyedül a szövetségesekkel való kapcsolatfelvétel változtathatta meg a magyarok döntését. Gyakorlatilag az angolszászok a magyarok képviselőit Sztálinhoz irányították – a háború után Lengyelországnak és Magyarországnak egyaránt a szovjet befolyási övezethez kellett tartoznia.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 24. rész

1944. augusztus 30. – A magyarok előadják a lengyel himnuszt és rész vesznek az istentiszteleten

A honvédek kezdettől barátságos hozzáállása a civil lakossághoz egy változást jelentett a lengyeleknek. Hirtelen barátságos katonákkal találkoztak. A szimpátia hamar megszületik közöttük és találkozókra kerül sor, közös miséken és összejöveteleken vesznek részt. Együtt mulatoznak, a magyarok tanítják a lengyeleknek a csárdást.

Jellemző, hogy a magyarok nem maradnak közömbösek és megpróbálják a lengyel testvérekben tartani a lelket. Különösen megható dolog történt Młocinyban és Ursynówban, ahol a magyar zenekar eljátszotta a lengyel himnuszt, amelyet az összegyűlt lengyelek már 5 éve nem halottak.

Eközben Varsóban elkezdődik az Óvárosban harcoló Honi Hadsereg egységeinek evakuálása. Az egyetlen út a Belváros felé a csotarnákon keresztül vezet, amelyekben a németek folyamatosan gránátokkal és mérgező gázokkal nehezítik a közlekedést.


Fotó: Stefan Rassalski „Ster” , bajtársai egy felkelőt emelnek ki a csatornából
(a Varsói Felkelés Múzeumának gyűjteményéből)

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 25. rész

1944. szeptember 1. – A németek megpróbálják összekülönböztetni a magyarokat és lengyeleket

Mivel a német hadsereg lehallgatta a magyar csapatokat és megpróbálta összekülönböztetni a két baráti népet, időnként megtörtént, hogy a lengyel-magyar kapcsolatokat a bizalmatlanság légköre nehezítette meg. Mikor egy bombázás alkalmával a Czerniakówi Erődben meghaltak a parancsnokok, felmerült, hogy mivel a magyarok ismerték az AK parancsnokságának helyét, átadták a részleteket a német pilótáknak. Sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy a németek beöltözhettek honvéd egyenruhába vagy egyszerűen már megismerték a terepet.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 26. rész

1944. szeptember 2. – A magyar egységek szétszórása Varsó külterületein, többek között Rembertów-Zygmuntów vonalában

A magyar egységek továbbra is Lengyelország megszállott fővárosának határterületein maradnak, jelenlétük még erősebb lesz és minden földrajzi irányban szétszórják őket Varsó körül.

Eközben az Óvárosban a németek tömegesen gyilkolják meg a civileket, pacifikálják a kórházakat és lemészárolják a sérült kátonákat és ápolónőket.
Az SS katonái az Óváros romjaiban
(Fotó: Wikipedia)

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 27. rész

1944. szeptember 3. – Erősödik a szovjet tüzérségi tűz Turów-Kobyłka vonalában

A létszámukban megfogyatkozott magyar huszár egységek a csata kellős közepén küzdenek, amelybe bekapcsolódnak a páncélosok is.
Drewnica, 1944 szeptembere. Magyar honvéd sírja Varsó mellett, messze idegenben.
(Fotó: a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményéből)


Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 28. rész

1944. szeptember 4. – A magyarok a zielonkai lőtér területén gyülekeznek

A magyar egységek még délebbre, Mokry Łuk irányában csoportosultak.
Rembertów Stary 1944.08. A bemérőfigyelő személyzete
(Fotó: a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményéből)

A megszállás poklában a magyarokkal való találkozások lélegzetvételnyi szünetnek számítanak.

A magyarokkal folytatott barátkozás példáiból a harci cselekmények komolysága ellenére sem hiányoznak humoros helyzetek. A félreértések időnként a nyelvi nehézségekből fakadnak, időnként pedig kizárólag a véletlenek művei. A magyarokkal kapcsolatos emlékek közül Zielonkában fennmaradt egy vicces történet egy teknősbékával a háttérben. Annak idején a lengyelek elfogtak egy német vonatot a mellékvágányon telis-tele teknősbékával, amelyek azután eladásra kerültek. Az egyik teknőst Janina Kowalska „Mirka” családja kezdte el nevelgetni. Az állatkának saját területe volt a kertben, ott falatozott a salátából. Egy alkalommal egy néhány éves kislány a kezébe véve az állatot megmutatta azt egy fiatal honvédnek, aki félelmében menekülni kezdett. Nagyon mulatságos volt, ahogy a kicsi gyermek üldözte a felnőtt katonát, aki kiabálva keresett menedéket, mígnem felfutott az emeletre, készen onnan is kiugrani.

Elgondolkodtató volt ez a pánik a teknős láttán. Lehet, hogy a fiatal katona sohasem látott ilyen hüllőt, vagy azt gondolta, hogy a formája alapján ez egyfajta akna?

Zielonka, 1944 szeptembere. Rátky Tibi kompromittáló fényképet készít Jankával
(Fotó: a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményéből)



Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 29. rész

1944. szeptember 5. – Az 5. Tartalékos Hadosztály katonái őrzik a lengyel arisztokratákat

A magyarok azt a feladatot kapták, hogy arisztokrata nőket őrizzenek a wilanówi palotában. Természetesen ez alkalmat adott nekik arra, hogy komolyan gondoskodjanak róluk…

A wilanówi tartózkodás műkincsrablásokkal is párosult, amiben sajnos a magyarok is részt vettek. Azonban az ellopott képek egyik alkotójához évekkel később érkezett Magyarországról egy csomag, benne az összes Wilanówból eltűnt képével.


A wilanówi palota
(Fotó: Wikipedia)

Podkowa Leśnában a magyarok és lengyelek sok időt töltöttek egymás társaságában. Esténként együtt hallgatták a rádió magyar adásait, amelyek gyorsan beszámoltak a varsói eseményekről. Podkowa fiatal lakói lovagolni tanultak a magyaroktól. A Podkowa Leśnában tapasztalható szívélyes viszony és a magyar honvédek lengyel csapatokhoz való átállásának reális veszélye miatt a németek repressziókat alkalmaztak a magyar katonákkal szemben: zsoldelvonást, a rosszabb állomáshelyekre helyezést és meg is öltek néhányat azok közül, akik segíteni szerették volna a harcoló varsóiakat.
Hunyadi Pál veszteségi kartonja
(Fotó: Hadtörténeti Intézet és Múzeum)







Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 30. rész

1944. szeptember 6. – Magyar önkéntesek halálesetei

A Gęsiówkából kiszabadult magyar származású zsidók, Jahzel Leó és Weisz Miksa a Wilanowska utcán lelik halálukat, ott is temetik el őket.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 31. rész

1944. szeptember 7. – A magyarok feladatul kapják civilek kísérését a pruszkówi átmeneti táborba

A honvédeket elkeseríti a civil lakosság sorsa, akiknek hirtelen kell elhagyniuk otthonaikat és egyedül csak kézipoggyászt vihetnek magukkal. A magyarok igyekeznek segíteni nekik, többek között bújtatják őket az utcai elhurcolások elől. Segítséget nyújtanak a pruszkówi szelekció után a haláltáborokba irányított lengyelek szökéséhez is.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 32. rész

1944. szeptember 8. – A Zalesie Dolny-i tárgyalások utáni találkozó

Az utolsó találkozó alkalmával Lengyel tábornok átadja Stępień-nek a hírt a döntésről, hogy a magyar egységek hazatérnek hazájukba, egyidejűleg kijelöli azt a tisztet , akivel a további kapcsolatot lehet tartani a felkelőkkel és megígéri a magyar fegyverek átadását a lengyeleknek. A magyarokkal folytatott tárgyalások kudarcát többek között abban kell keresni, hogy túl későn kezdték el a párbeszédet. Abban az időben a budapesti magyar kormány és a Varsó külterületein állomásozó magyar katonák jól tudták, hogy a világ nem nagyon siet a felkelők megsegítésére. Amikor ehhez még hozzáadódott a magyar határok veszélyezettségének kérdése, világossá vált, hogy a magyar kormány érdeke a magyar csapatok mielőbbi hazatérése.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 33. rész

1944. szeptember 9-12. – Varsó külterületén folynak az elkeseredett harcok a német és a szovjet hadsereg között

Tart a végső csata Strugáért, amely a német hadsereg vereségével ér véget.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 34. rész

1944. szeptember 10. – A magyarok a felkelők tábori kórházait szerelik fel

A honvédek gyógyszereket és kötözőszereket adnak át a lengyel félnek a német parancsnokság engedélyével.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 35. rész

1944. szeptember 13. – Honvédek Markiban. A felkelés harcaiban esik el Benis Sándor „Henryk Klimaszewski”

A német hadsereg szovjetekkel folytatott harcai következtében a magyarok átcsoportosulnak Markiba A felkelés harcait támogató magyar önkéntesek soraiban ott voltak a két világháború közti időszakban Lengyelországban élő magyar kisebbség tagjai is. Benis alhadnagy a háború kezdetétől a földalatti mozgalommal volt kapcsolatban. A Varsói Felkelés ideje alatt a „Miłosz” zászlóaljban harcolt. A Szent Lázár kórház közelében vesztette életét.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 36. rész

1944. szeptember 15. – Magyarok egy csoportja megérkezik Wólka Węglowába

A katonák egy részét felkészítik a Magyarországra való visszaútra.
Indulás Magyarországra Grodziskból ,1944. szeptember 28.
(Fotó: a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményéből)

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 37. rész

1944. szeptember 18. – Elesnek a később Milanówekben eltemetett honvédek

Elesik Vass Dezső és Elekes László, akiket a milanóweki temetőben temettek el. Testeiket exhumálták és Magyarországra szállították röviddel a háború után. Sírjaik helyét fényképen örökítette meg Ryszard Witkowski, a Milanówekben állomásozó honvédekről készített unikális fényképek szerzője.

Magyar sírok Milanówekben. Fotó: Ryszard Witkowski „Romuald”
(a Varsói Felkelés Múzeumának gyűjteményéből)



Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 38. rész

1944. szeptember 22. – Egy hős magyar halála

A felkelők oldalán harcoló magyarok soraiban számos emberáldozatot jegyezhetünk fel. Felső-Czerniakówban esett el Forró Péter „Paweł” orvos, aki a Parasol zászlóalj 3.századában harcolt.
 

7A Parasol (Esernyő) zászlóalj emblémája



Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 39. rész

1944. szeptember 25. – Megkezdődik a magyar egységek végleges kivonása az AK Varsói Körzetéből.

A magyar kormánynak érdekében állt a magyar egységek minél sürgősebb hazatérése, mivel a szovjet és a román haderők az ország kapujában álltak és valós fenyegetést jelentettek a magyar állam számára.

Habár a honvédek első hazatérő transzportjai már augusztus végén elkezdődtek, a fő visszavonulást az 1944. 09. 25. – 10. 22. közti időszakra tervezték. A németek legkésőbb a Vörös Hadsereggel való összecsapásokban jól használható huszárok visszavonásáról döntöttek.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 40. rész

1944. szeptember 24. – A magyarok búcsúznak Lengyelországtól

A hazájukba visszatérő magyarok, akik 2 hónapon keresztül figyelhették meg a felkelést, látván a lengyel veszteségeket és a civil lakosság nyomorát nem teljesen örülnek a hazatérésnek.

Az 5. tart. hadosztály hazaszállításával kapcsolatos köszönetnylivánítás a Vezérkar főnöke részéről
(Fotó: Hadtörténeti Intézet és Múzeum)

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 41. rész

1944. szeptember 26. – A raszyni sírba temetett Ványik József

Raszynban található az egyik legjellegzetesebb mazóviai magyar síremlék. A csoportos sírban, ahogy azt a sírfeliraton olvasni lehet hét honvéd nyugszik, akik a „lengyel ügyért” vesztették életüket. Illik megemlítenünk, hogy a raszyni temetőben található sírba olyan honvédokat temettek, akik a Falenty és Bielany közti területeken estek el a Varsói Felkelés idején.

A raszyni magyar csoportos sír
(Fotó: Wikipedia)

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 42. rész

1944. szeptember 28. – A lengyelek szomorúan búcsúztatják a magyar csapatokat

A segítségnyújtásért és szívélyességért hálás lengyelek ünnepélyesen búcsúztatják a magyarokat.

Grodzisk, 44.09.28. Búcsúfénykép Wanda Kaczkoroskáról
(Fotó: a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményéből)

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 43. rész

1944. szeptember 29. – Magyar segítség a jaktorowi csata veszteseinek

A Varsói Felkelés vége felé a németek hozzákezdtek a Hulló Csillag nevű hadművelethez a kampinosi egységek szétverése érdekében. A jaktorowi véres csata során a magyarok kb. 150 partizán életét mentették meg oly módon, hogy színlelt hadifogságba vetették őket, egy részük pedig magyar egyenruhába öltözve elutazott a jóindulatú honvédokkal Magyarországra.

A “Kampinos” Csoport katonáinak sírjai (Fotó: Wikipedia)

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 44. rész

1944. szeptember 30. – A Magyarországra hazatérő magyarok magukkal viszik a lengyelek egy csoportját

A magyarok segítettek a lengyeleknek a szökésben, átszállítva őket biztonságos helyekre a Főkormányzóság területén. Kb. 500 lengyel, leginkább a családi kapcsolatokkal rendelkezők jutottak el a barátok országába, főként vasúti transzportokban. A magyarok bújtatták őket, vagy megtévesztésül a Magyar Királyi Honvédség egyenruháiba öltöztették őket a német ellenőrzések során.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 45. rész

1944. október 2. – A Varsói Felkelés a végéhez közeledik

Ożarówban aláírják a Varsói Felkelés kapitulációját, Magyarországon pedig a Lovassági Hadosztályt hivatalosan átnevezik Huszár Hadosztállyá. Ilyen módon fejezik ki tiszteletüket az elit egység előtt, a keleti fronton a Vörös Hadsereg ellen vívott véres harcok során tanúsított hősies helytállásért . Varsót tovább rombolják és fosztogatják a németek. A felkelés alatt kb. 180 000 civil és 16 000 felkelő esett el. Emberek százezreit hajtották az átmeneti táborokba, többek között Pruszkówba, kiemelték közülük a III. Birodalomban végzett munkára képeseket, elválasztották a családokat, a férfiakat a koncentrációs táborokba irányították.
A kapituláció aláírása (Fotó: Wikipedia)

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 46. rész

1944 októbere – A magyar csapatok egy része még Varsó területén és környékén állomásozott egészen 1944 október közepéig

Piasecznoban állomásoztak, ahol a helyi lakosság a mai napig szeretettel emlegeti őket. Miután Horthy Miklós, Magyarország kormányzója bejelentette az ország kilépését a háborúból, a németek azonnal lefegyverezték őket. Ideiglenesen a Varsó melletti átmeneti táborokba internálták őket. A nyilasok hatalomátvétele után átadták nekik a fegyvereket. Ők továbbra is a warecko-magnuszewski hídfőállásnál állomásoztak.
Magyar-lengyel focimérkőzés Milanówekben (Fotó: Henryk Ochman gyűjteményéből)