Berlini fal
Berlini fal
A berlini fal (hivatalos keletnémet nevén: Antifaschistischer Schutzwall, azaz Fasisztaellenes Védőfal; eközben nyugaton pedig Die Berliner Mauer vagy Die Mauer, azaz a Fal néven volt ismert) a Nyugat-Berlint körülvevő határépítmény volt Kelet-Berlin és az NDK területén.
1961. augusztus 13-án szögesdróttal választották el Berlin keleti és nyugati felét. Ezt a szögesdrótot váltotta fel később a betonból épült és védelmi zónákkal határolt fal. Létezésének szűk három évtizede alatt a fal egyre kifinomultabb, a szökést szinte teljesen lehetetlenné tevő határzárrá alakult át. Számos szökési kísérlet végződött a menekülők halálával.
Berlin a fal építése előtt
A felosztott Berlin
1945 májusában Franciaország, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok szövetsége győzelmet aratott a nemzetiszocialista Németország felett.
A Szovjetunió és az Egyesült Államok 1945 után fokozatosan szembefordult egymással. A kezdődő hidegháború része volt az a földrajzi pozícióharc is, melynek keretében a Szovjetunió megkísérelte elérni, hogy a nyugati szövetségesek adják fel berlini megszállási zónáikat.
Az NDK kikiáltása után Németország keleti felében a mind rosszabbá váló életkörülmények mellett a hatalom egyre keményebben lépett fel a sztálinista mintájú társadalom kiépítése érdekében. Ezzel egy időben az NSZK-ban növekedni kezdett az életszínvonal, kiépült a liberális demokrácia intézményrendszere. A romló kilátások elől a keletnémetek évről évre jelentős számban távoztak a nyitott berlini határokon keresztül nyugatra.
A Berlinen keresztül emigráló NDK-polgárok száma; 1949–1961[ | |||||||
Év | Menekültek száma | Év | Menekültek száma | Év | Menekültek száma | ||
59 245 | 184 198 | 143 917 | |||||
197 788 | 252 870 | 199 188 | |||||
165 648 | 279 189 | 1961* | 207 026 | ||||
182 393 | 261 622 | ||||||
331 390 | 204 092 | ||||||
Az 1950-es évek közepén az NDK gazdasága is fejlődésnek indult. Az újjáéledő ipar számára súlyos csapás volt a fiatal és szakképzett munkaerő tömeges kivándorlása.
A fal építése
„Jelentéseink szerint a pankowi rezsim azon fáradozik, hogy Moszkva beleegyezését a jelenleginél hatékonyabb intézkedések bevezetéséhez – ide értve a berlini szektorhatárok lezárását, illetve az S-Bahn és a metróvonalak elvágását is – megszerezze. […] Nem maradt más hátra, mint kivárni, […] hogy Ulbricht Moszkvában mennyire volt képes az említett követeléseit elfogadtatni.”
– A BND 1961. július 9-i jelentése.
Falépítés Berlinben; 1961 augusztusa.
1961. november 20-i munkák
1961 nyarán az NDK népességvesztése már havi 30 000 fő fölé ugrott. Az NDK kormányán növekedett a nyomás, hogy az állam demográfiai összeomlását a berlini belnémet határ lezárásával akadályozza meg.
Augusztus 12-éről 13-ra virradó éjjel az NDK különböző fegyveres egységei, együttesen 15 000 főnyi csapaterővel lezárták a nyugati szektoroknak a szovjet szektorral, illetve az NDK területével érintkező határait. Az utcákon a szektorhatárok közvetlen közelében, azokkal párhuzamosan, de még NDK-területen először szögesdróttekercseket húztak ki, amelyekkel a gyalogos- és járműforgalom nagy része számára elvágták az átjárás lehetőségét. A drótakadályok előtt pár méterrel árkot ástak keresztbe az utcákon, hogy a kordon autókkal való áttörését megakadályozzák.
A szovjet szektorban a határvonaltól beljebb, mélységi zárást és forgalomelterelést alkalmaztak, a nyugati szektorok felől az átjárást elsősorban a szögesdróttekercsek és a közvetlenül mögéjük felállított őrség akadályozta meg.
A váratlan határzárás Berlin lakosságát mindkét oldalon sokkolta. Családok tagjai kerültek a kordon ellenkező oldalaira, százak nem tudtak eljutni a munkahelyükre vagy rokonaikhoz. Az első órákban a határszakaszokon és a lezárt korábbi átkelőknél emiatt viták alakultak ki és atrocitások történtek. A kordont a biztosítás ellenére számos esetben átlépték: az építkezés ideje alatt 85 keletnémet katona szökött nyugatra az épülő falon át, míg 800 polgári személy is sikerrel menekült el az NDK-ból.
Reakciók
Kennedy látogatása a Falnál 1963-ban
A nyugati diplomácia nem lepődött meg a fal megépítésén, mivel a Kelet-Németországban tevékenykedő hírszerző hálózatuk révén a legtöbb fejleményről értesültek.
A Berlin közepén húzódó műszaki zár bénítólag hatott mindkét városrészre. Megszakadtak a város egységét addig biztosító közlekedési kapcsolatok. Az addig városközponti területek hirtelen rossz megközelíthetőségű perifériákká váltak. Nyugat-Berlinben ideiglenes munkaerőhiány lépett fel, az NDK pedig fontos valutabevételi forrástól esett el.
A Brandenburgi kapu 1987-ben a nyugati oldalról
Eddig lehetett megközelíteni a látogatóknak a kaput.
A virágokkal díszített "Baby-Wall"
A berlini falat az NDK felől egy állandóan megfigyelt zóna határolta. A műszaki zár iránt túlzott érdeklődést tanúsítókat igazoltatták vagy a közeli határőrposztra kísérték. A falhoz közeli házak lakói külön igazolványt kaptak, csak ezen engedély birtokában mozoghattak a határzóna közvetlen közelében.
A fal áldozatai
A fal áldozatainak emlékműve
A berlini fal a valaha létezett határok közül az egyik legszigorúbban őrzött volt. Az NDK-ban az emigrálásnak még a kísérletét is szigorúan büntették. A hidegháború idején egyes becslések szerint 75 000 polgárt vontak felelősségre kivándorlás kísérletének vádjával, akiket zömmel a Stasi hohenschönhauseni börtönében hallgattak ki. Az NDK államvezetése az emigrálni szándékozók elriasztására a falnál tűzparancsot adott ki a határőrök számára.
1989-ig 268 megkísérelt menekülés közül 125 végződött halállal. A 125 halálos áldozatból 62-en egyértelműen a rájuk leadott lövések miatt veszítették életüketA halálesetek fele a fal fennállásának első öt évében történt.
Amerikai elnökök Berlinben
„Ich bin ein Berliner” – Kennedy örökké emlékezetes mondata már 50 éves, de öröksége akkora, hogy szinte minden amerikai elnök szívesen megpróbálkozott volna egy saját beszéddel a szimbolikus Brandenburgi kapunál.
Éppen 50 évvel ezelőtt mondta el John F. Kennedy Berlinben emlékezetes beszédét, aminek nyomában későbbi amerikai elnökök is a szimbolikus helyszínre időzítették fontos megszólalásaikat. Szabadság, béke, biztonság, igazságosság – még ha egy különleges korszakban elhangzott nagy hatású mondatokra nem is mindig volt lehetőségük, ezek a fogalmak nem egyszer kerültek elő a Brandenburgi kapu közelében elmondott elnöki beszédekben.
Korábban Ronald Reagan, Bill Clinton, de még Barack Obama is elővette a visszatérő elemeket előző héten, amikor Kennedy szónoklatának közelgő 50. évfordulójának alkalmából ő is elmondta berlini beszédét a történelmi háttér előtt.
https://en.m.wikipedia.org/wiki/File:Ich_bin_ein_Berliner_Speech_(June_26,_1963)_John_Fitzgerald_Kennedy_trimmed.theora.ogv
John F. Kennedy, 1963. június 26., a schönebergi városháza erkélye
Örök mondat: „Ich bin ein Berliner”
A beszéd szövege a The History Plaace.Great Speeches Collection |
President John F. Kennedy
„Ich bin ein Berliner"
Berlin, 26. 06. 1963
I am proud to come to this city as the guest of your distinguished Mayor, who has symbolized throughout the world the fighting spirit of West Berlin. And I am proud to visit the Federal Republic with your distinguished Chancellor who for so many years has committed Germany to democracy and freedom and progress, and to come here in the company of my fellow American, General Clay, who has been in this city during its great moments of crisis and will come again if ever needed.
Two thousand years ago the proudest boast was "civis Romanus sum." Today, in the world of freedom, the proudest boast is "Ich bin ein Berliner."
I appreciate my interpreter translating my German!
There are many people in the world who really don't understand, or say they don't, what is the great issue between the free world and the Communist world. Let them come to Berlin. There are some who say that communism is the wave of the future. Let them come to Berlin. And there are some who say in Europe and elsewhere we can work with the Communists. Let them come to Berlin. And there are even a few who say that it is true that communism is an evil system, but it permits us to make economic progress. Lass' sie nach Berlin kommen. Let them come to Berlin.
Freedom has many difficulties and democracy is not perfect, but we have never had to put a wall up to keep our people in, to prevent them from leaving us. I want to say, on behalf of my countrymen, who live many miles away on the other side of the Atlantic, who are far distant from you, that they take the greatest pride that they have been able to share with you, even from a distance, the story of the last 18 years. I know of no town, no city, that has been besieged for 18 years that still lives with the vitality and the force, and the hope and the determination of the city of West Berlin. While the wall is the most obvious and vivid demonstration of the failures of the Communist system, for all the world to see, we take no satisfaction in it, for it is, as your Mayor has said, an offense not only against history but an offense against humanity, separating families, dividing husbands and wives and brothers and sisters, and dividing a people who wish to be joined together.
What is true of this city is true of Germany--real, lasting peace in Europe can never be assured as long as one German out of four is denied the elementary right of free men, and that is to make a free choice. In 18 years of peace and good faith, this generation of Germans has earned the right to be free, including the right to unite their families and their nation in lasting peace, with good will to all people. You live in a defended island of freedom, but your life is part of the main. So let me ask you as I close, to lift your eyes beyond the dangers of today, to the hopes of tomorrow, beyond the freedom merely of this city of Berlin, or your country of Germany, to the advance of freedom everywhere, beyond the wall to the day of peace with justice, beyond yourselves and ourselves to all mankind.
Freedom is indivisible, and when one man is enslaved, all are not free. When all are free, then we can look forward to that day when this city will be joined as one and this country and this great Continent of Europe in a peaceful and hopeful globe. When that day finally comes, as it will, the people of West Berlin can take sober satisfaction in the fact that they were in the front lines for almost two decades.
All free men, wherever they may live, are citizens of Berlin, and, therefore, as a free man, I take pride in the words "Ich bin ein Berliner."
https://youtu.be/qK1ol_IG77c
Annak idején John F. Kennedy egyik leghíresebb beszédét az akkori Nyugat-Berlinben mondta el – igaz, nem a Brandenburgi kapunál, hanem kicsit arrébb, a schönbergi városházán. A nem sokkal a berlini fal felépítése után elhangzott beszédben Kennedy kiállt Nyugat-Németország mellett. Többek között arról beszélt, hogy a megosztott Németország Nyugat-Berlin a szabadság szimbóluma volt a hidegháborús korszakban.
Nagy súlya volt, amikor magát is egynek nevezte a berliniek közül, ráadásul tette ezt német nyelven. Az elnök beszédíróival együtt sokat gyakorolta a történelmi mondatot, hogy tökéletesítse kiejtését. Az üzenet egyértelmű volt, de az apróbb hiba miatt – helyesen „Ich bin Berliner” – ugyanakkor sokáig tartotta magát a csipkelődő anekdota, hogy Kennedy valójában egy – Berliner nevű – fánknak nevezte magát a világ előtt.
Egy kis korkép:
Ronald Reagan, 1987. június 12., Brandenburgi kapu
Örök mondat: „Gorbacsov úr, döntse le ezt a falat”
Nézősereg: közel 20 ezer ember
Ahogy Kennedy, úgy 1987-ben az immár a Brandenburgi kapu előterében felszólaló Ronald Reagan beszédéből is elsősorban egy nagy hatású mondat égett bele a hidegháború utolsó éveibe. Reagan keményen nekiment Gorbacsovnak, és a nyugatot és a keletet elválasztó ideológiai különbségek metaforájaként használta fel beszédében a berlini falat.
Reagan tanácsadói már hónapokkal korábban is vitáztak azon, hogy vajon mennyire legyen kemény az elnök beszéde, mivel többen úgy látták, viszonylag jó viszonyt sikerült kiépíteniük Gorbacsovval. Mások viszont úgy vélték, hogy meg kell ragadni a lehetőséget a keményebb hangvételre. Reagan addigra már gonosz birodalomnak nevezte a hamarosan a fegyverkezési versenybe belebukó Szovjetuniót.
Egy kis korkép:
Bill Clinton, 1994. július 12., Brandenburgi kapu
Örök mondat: „Amerika steht an Ihrer Seite, jetzt und für immer” („Amerika most és mindig Önök mellett áll”)
Nézősereg: közel 50 ezer ember
A következő amerikai elnök, Bill Clinton már a fal leomlása után érkezett a német egység szimbólumává váló Brandenburgi kapuhoz, azonban sokan kissé megkésettnek érezték látogatását évekkel az újraegyesítés után. Clinton azzal is megpróbálta kompenzálni a csúszást, hogy Kennedyhez hasonlóan németül is szólt közönségéhez: „Berlin szabad", „Semmi sem állíthat meg minket".
Clinton Helmut Kohl kancellárral az oldalán szimbolikusan át is ment a kapu alatt, mielőtt egy olyan Európáról szónokolt volna, ahol minden nemzet független és demokratikus. Emellett a jövőbe mutatóan arra ösztönözte Németországot, hogy vállaljon vezető szerepet Európában.
Egy kis korkép:
Barack Obama, 2013. június 19., Brandenburgi kapu
Örök mondat: „Barátok között lehetünk kicsit informálisabbak”
Nézősereg: alig 4 ezer előre kiválasztott vendég, egyébként a kapu környékét teljesen lezárták
Csaknem húsz évet kellett várni a következő amerikai elnökre: Barack Obama ugyan már öt éve, elnökjelöltként is szívesen beszélt volna a kapunál, akkor azonban ezt még túlzásnak érezte a német vezetés. Végül jó másfél kilométerrel arrébb, a Tiergartenben álló győzelmi oszlopnál állt ki 200 ezer ember elé. Az előző héten, Kennedy híres beszédének 50. évfordulójához közeledve viszont megkapta a lehetőséget, habár végül össznépi gyűlés helyett csak egy zártkörű beszédet tudott le a kapunál.
Obama az amerikai megfigyelési botrány miatt feszült helyzetben csak a beszéd előtt, az Angela Merkel kancellárral közösen tartott sajtótájékoztatóján védte meg az NSA gyakorlatát, a kapunál ezzel szemben egy örök klasszikus témát húzott elő: a nukleáris leszereléssel üzent Oroszországnak. Javasolta, hogy az amerikai és az orosz atomarzenált is csökkentsék a harmadával. Emellett Obama a 33 fokos melegben levette a zakóját, aminek a fent idézett mondatával még szimbolikus súlyt is adott. „Nemcsak amerikai vagy német polgárok vagyunk, hanem világpolgárok” – emelte végül valahol egy új szintre Kennedy mondatát.
Egy kis korkép:
A fal ledöntése
Az NDK-t a hatvanas években a konszolidáció, a hetvenes években a stabilitás jellemezte. Az 1980-as években azonban az állam helyzete az egyre mélyülő pénzügyi-gazdasági válság miatt kritikusra fordult. A konzervatív kommunista államvezetés elszigetelődött a reformok irányába mozduló szocialista országoktól és az ország lakosságától is. A szabadság hiánya és a romló életkörülmények a nyolcvanas évek második felében országos tömegdemonstrációkhoz vezettek, amelyeket a hatalom erőszakkal sem tudott elfojtani.
1989 nyarától mindennapossá váltak a rendszer reformját követelő tömegtüntetések, melyeknek legfőbb követelése a belnémet határ megnyitása és a berlini fal lebontása volt.
1989. október 6-án Gorbacsov kétnapos látogatást tett az NDK-ban. Viselkedése egyértelművé tette a keletnémet vezetés számára, hogy nem zárkózhat el a változtatások elől.
Erich Honecker lemondása után a helyét Egon Krenz vette át.
Csehszlovákia nyomására az NDK-államvezetés kidolgozta a nyugatra utazást szabályozó új javaslatokat.
Újraegyesülés a berlini fal felett 1989. november 10-én
November 9-én az utazási törvény ügyében ülést tartott az NSZEP felső vezetése. Az ott hozott döntést este, élőben közvetített sajtótájékoztatón Günter Schabowski ismertette.
Kollégája segített neki megkeresni, majd felolvasta. A teremben mindenki döbbenten hallgatta, és próbálta értelmezni a hallottakat.
Erre a hamburgi Bild riportere Peter Brinkmann az intézkedések életbe lépésének idejéről érdeklődött[Schabowski ekkorra már eltette a szemüvegét, így pár másodpercig tanácstalanul forgatta papírjait, majd a következő választ adta:
Ismereteim szerint ez érvénybe lép… igen, azonnal.
A tévék előtt ülő NDK-polgárok ezrei indultak meg a berlini határátkelőhelyek felé, ahol egy órán belül hatalmasra nőtt a tömeg.
A határőrséget ekkor még nem tájékoztatták, mivel a határozat csak másnap 4 órától lépett volna életbe.
Az átkelőknél a feszültség egyre nőtt, a tömeg „visszajövünk, visszajövünk” skandálással követelte a határ megnyitását.
A határparancsnokokat (Harald Jäger) utasították, hogy a leghangosabban követelőzőket engedjék ki az NDK-ból, de igazolványukba tegyenek a visszatérést megtiltó pecsétet.
A tömegnyomás azonban odáig fokozódott, hogy 23 órakor a Bornholmer strassei átkelőnél megszüntették az útlevelek ellenőrzését, felnyittatták a sorompókat és átengedték a tömeget Nyugat-Berlinbe.
Pár nap elteltével a mindkét oldalról érkező németek vésővel, csákánnyal és puszta kézzel kezdtek hozzá a fal lerombolásához.
1989 után
1989. november 9-e után a keletnémet hatóságok nem tudták eldönteni, hogy mi történjen a politikai értelemben már leomlott berlini fal fizikai maradványaival.
A fal leomlása utáni hétvégén 10 új határátkelő helyet nyitottak.
1990. július 1-jén, a német valutaunió életbe lépésének napján a határőrség hivatalosan is beszüntette tevékenységét a belnémet határ berlini szakaszán.
Műszaki adatok
Falépítés 1980-ban Nyugat-Berlinből fényképezve
A berlini fal a 80-as évek elejére érte el műszaki kiépítettségének teljes állapotát.
az NDK határőrség járőreinek számára kiépített aszfaltozott közlekedőút (Kolonnenweg)
egyes szakaszokon (nem mindenütt):
- üres terület a tényleges NDK/Nyugat-Berlin határvonalig; ennek szélessége változó volt, 3 és 10 méter között.
az NDK és Nyugat-Berlin tényleges határvonala.
A fal sematikus tervrajza. (Kelet-Berlin jobbra)
Vízi határszakaszokon a műszaki zár elsősorban tüskés elemekből összerakott drótkerítésből állt, amit egészen a mederig süllyesztettek az átúszások megakadályozására, és ezt állandó vízi (motorcsónakos) járőrözéssel és megfigyeléssel egészítették ki.
A vasfüggöny berlini szakaszán - a belnémet határ más részeivel ellentétben - soha nem telepítettek aknamezőket vagy a menekülőket automatikusan lelövő berendezéseket.
A belnémet határ berlini szakaszán az alábbi hosszúságban épültek ki a műszaki zár egyes elemei:
A határ 63,8 km hosszan beépített területen, 32 km hosszan erdős és 22 km hosszan nyílt területen haladt. A vízi határszakaszok hossza 38 km volt.
Határátkelőhelyek
A Dreilindennél lévő (Checkpoint Bravo) és a Friedrichstraße déli végén (Checkpoint Charlie) a város nyugati felét megszálló szövetségesek is ellenőrzőpontokat építettek ki, ám ennek a hétköznapi határforgalomban nem volt jelentősége.
A berlini fal mentén 25 határátkelőhelyet (13 közúti, 8 vízi, 4 vasúti) alakítottak ki. A belnémet határ átkelőhelyeinek 60%-a Nyugat-Berlin körül volt. A nyugat-berlini határátkelőhelyek az NDK felől műszakilag kellően megerősített, jól védhető pontok voltak. A rendkívül szigorú ellenőrzést a keletnémet állam határőrizeti szervei és vámosai végezték.
A határ nyugati oldalán a nyugatnémet rendőrség és vámszervek építették ki ellenőrzőpontjaikat. Itt útlevélkezelés nem folyt.
Az 1990-es német vámunió majd újraegyesítés után a határátkelőhelyeket megszüntették.
A berlini határvédelem szervezete
Az NDK határőrségének felvonulása 1961. augusztus 13-án
A nyugat-berlini határ védelméért az NDK határőrségének „Közép” parancsnoksága volt felelős. Az állambiztonsági minisztérium 1989-es adatai szerint parancsnokság állományába 11 500 fegyveres és 500 civil személy tartozott.
Minden határőrezred alárendeltségébe öt század tartozott, valamint egy-egy műszaki, híradós, szállító, kutyakiképző osztag, egy gránátvető és egy tüzérségi üteg, egy felderítő és egy lángszóróval felszerelt harcjármű. A vízi határszakaszokat motorcsónakos alakulatok őrizték és külön század felelt a határátkelőhelyek védelméért is.
A „Közép” határőrparancsnokság hatókörébe 576 páncélozott harcjármű, 48 gránátvető, 48 páncéltörő ágyú, 114 lángszóró, 156 páncélozott jármű, illetve 2295 egyéb jármű tartozott. A falat 992 kutya őrizte.
Egy átlagos napon 2300 katona volt szolgálatban a fal mentén. Nagyobb események, politikai krízisek vagy tartós rossz idő esetén a határőrizetet megerősítették, ezeken a napokon 2500 határőr lépett szolgálatba.
Perek
Németország egységének helyreállítása után a német társadalom nyomást gyakorolt a politikára, hogy a falnál érvényben lévő tűzparancs kiadóit vonják felelősségre.
Az eljárás alól nem bújhattak ki az NDK fegyveres erőiben egykor alacsonyabb rangban szolgálatot teljesítők sem. A falnál leadott halálos kimenetelű lövések ügyében 35 vádlottat mentett fel a bíróság. 44-en felfüggesztett börtönbüntetést, míg (a táblázatban külön szereplőket is ide értve) 11-en ténylegesen letöltendő börtönbüntetést kaptak. Az utolsó ítéleteket 2004. november 9-én, a fal leomlásának 15. évfordulóján mondta ki a berlini bíróság.
Kiemelt ítéletek a berlini falnál lelőtt menekülők ügyében
Név | Tisztség | Ítélet |
A pert májrákja miatt | ||
Az NDK államtanácsának | Kétszer 6 év és hat hónap | |
Ítélet nem született, 1993–1995 között egy 1931-es | ||
Az NDK belügyminisztere (1952–1955) | A pert egészségi állapota | |
Heinz Keßler | A NSZEP elnökségének tagja | 7 év és hat hónap börtön (1998-ban, |
A NSZEP elnökségének tagja | 7 év börtön (2000-ben, | |
Fritz Streletz | A Nemzeti Védelmi Tanács elnöke | 5 év és hat hónap börtön |
Klaus-Dieter | A határőrség parancsnoka | 6 év és 6 hónap börtön (1997-ben |
Emlékművek
Berlini fal - Terror Háza
A Bernauer straße-i emlékhely
Berlinben a fal lebontása után megindult a verseny a városközpontban fekvő legértékesebb területek megszerzéséért. A 90-es évek vége óta Berlin egyre nagyobb hangsúlyt fektet a fal egyes, még fellelhető szakaszainak emlékhelyként való megőrzésére, illetve a jelentősebb helyszínek emlékhellyé való átalakítására.
A fal kitüntetett pontjai mára komoly idegenforgalmi vonzerővel rendelkező attrakcióvá váltak. Berlin egyik leglátogatottabb múzeuma a Checkpoint Charlie-nál létesült Falmúzeum. A Bernauer Straße mentén épségben megmaradtak a műszaki zár elemei. Itt a fal leomlásának 10. évfordulója óta működik az egykori határzárat bemutató kiállítás és dokumentációs központ. A berlini falsétány a fal vonalát követve 21 táblán informálja a látogatókat.
A világ több városában is kiállították a fal egyes darabjait. Többek között áll egy darab a Ronald Reagan Elnöki Könyvtár udvarán Kaliforniában,
A berlini fal nyomai
A kettős bazaltkocka-sor a fal helyét jelöli
A német egység megvalósulása óta eltelt időben a műszaki zárat szinte teljesen lebontották. A betonelemeket a városi autópályák építésekor használták fel, a fém alkatrészeket beolvasztották.
A berlini belvárost átszelő egykori határsávban az egyesítést követően beinduló építkezések szinte teljesen megváltoztatták a környéket, itt a bazaltkockákon kívül ma már csak kevés emlékkel találkozhat a látogató. A külsőbb kerületekben, azonban, még ma is jól felismerhető a létesítmény nyomvonala.
Egy megőrzött részlet
A berlini népnyelv falsávnak nevezi az egykori határzóna elhanyagolt, beépítetlen vonalát, ahol még ma is láthatók a betonkerítések és néhol az őrtornyok is. A növényzet, az egykor töményen kiszórt gyomirtó szerek miatt, csak nehezen regenerálódik. Az egykori 302 őrtoronyból ma még öt látható.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése